"Ott volt a srác, kibe szerelmes lettél,
Ott volt, s te mindig csak vele lennél.
De hiába minden, hisz ő mást szeret,
Nem tudván azt, hogy csak érte epedsz.
Jött egy másik fiú, azt mondta, szeret,
Bár te nem éreztél semmit, gondoltad legyen.
Most hazugságban élsz, hisz ő neked nem kell,
Átvered őt is, s magaddal is ezt teszed.
Senkinek sem jó, csak annak akit igazán szeretsz,
De őt nem érdekled, és ez ellen semmit sem tehetsz.
Így éled életed, minél tán a halál is jobb,
Hisz ott semmi sem fáj, és minden nyugodt.
Erre gondolsz szinte minden egyes nap,
És látod, ahogy szerelmed egyre boldogabb.
Boldogabb valaki mással, aki nem te vagy,
Boldog, s úgy érzed, ez örökre így marad.
Nem tehetsz hát semmit, éled hazug életed,
S várod, hogy a szerencse majd egyszer rád nevet..."

Tudod jól, hogy nem jön vissza már,
Tudod, mégis az ajtóban reá vársz.
Tudod jól, hogy el kéne feledned,
Tudod, mégis a fényképét nézegeted.
Úgy érzed jobb lenne, ha elvinne a halál,
Úgy érzed jobb lenne meghalni végre már.
Hisz akkor tudod, hogy nem szenvednél,
Mert ott könnyebb lenne az ég világon mindennél.
Könnyebb lenne feledni, azt akiért meghaltál,
Könnyebb lenne feledni, azt amit ő veled csinált.
Feladnád az életed egyetlen emberért,
Egyetlen emberért, aki meg sem érdemelné."

"Egyszer majd mindenki rádöbben,
Hogy egyedül lenni fáj, de szörnyen.
Egyedül lenni, minden nap és éjjel,
Sírni azért, hogy valaki szeressen téged.

S eljön az idő, hogy valaki szeretni fog,
Akkor majd érzed, ennél nincs is jobb.
Nincs jobb annál, mikor együtt vagytok,
Csak rá gondolsz, s ez talán így van jól.

De eljön majd ismételten az a nap,
Mikor megint csak egyedül maradsz,
Mert egyszer minden jónak vége szakad,
És te csak szenvedsz, így kínzod magad.                                                                                        

Fáj minden, ami csak rá emlékeztet,
Mégis gyötröd magad, s az ő képét nézed,
De állj a talpadra, s értsd már meg végre,
Nincs olyan, hogy valaki ne szeretne téged!"

T téged kereslek álmomban
O orákon át álmodtam!
M mi ketten csak eggyüt élhetünk
I igérd meg szép lessz életünkBár itt lennél velem,

Bár itt lennél velem,
A karjaidba vennél.
Látnád mennyire szeretlek...
Álom az egész,
Zavartan felébredek,
Szeretlek és kész!!!

   K ívánlak minden percben
R ólad álmodok éjjelente
I rántad oly sokat érzek
S zerelmem soha nem ér véget!
Z árva tartom picike szivem
T alán egyszer elfogadod tőlem!
I stenem Ő kell nekem
Á talvatlan éjszakákon
N élküled nem létezem!

Szerelem az,ha mindenről Ő jut eszedbe,
minden nap reá gondolsz szüntelen.
Ha megbánt elviseled,nem szólsz,
mert eszméletlenül szereted!
Szerelemben elvárná az embera hűséget,
de ha megcsal,megbocsátod,visszafogadod,
de a büszkeséged elhagyod........

Szívemmel szívedbe vágyok,
én beléd szerelmes vagyok!!
őrizd a fényt mely érted ég,
míg leszál az éj!
ha leszál az éj akor se féj,
én veled leszek örökkön-örökk!!!

Reggel, mikor az ágy kivet,
Első gondoltam egy lány,
Gondolatomban csak ő jár.
Gondolkodom, mit tegyek most.
Ekkor jön egy gondolat,
Legbelülről, szívemből: SZERETEM ŐT!!

Fáj, ha rád néz a két szemem,
fáj, ha bennem élsz , s én benned létezem.
Mint egymást kioltó, s tápláló két elem,
fáj, ha vagy és mégjobban, ha nem!!!

Ha felkelsz puhán ölel az ágy,
szerelmes sms-eken át.
Szerelmed csak annyit üzen:
szeretlek téged,jó reggelt kedvesem!
S majd lefekvésnél annyit mond,
jóéjt holnap találkozunk,
addig is álmodj rólunk!!!
Elég egy szó,elég egy üzenet,
hogy megértsd valóban szeret-e!!!

"Eleget vártam már, arra kit szeretek,
Eleget vártam, s néztem mást szeret.
Mással volt jól el, mással nevetett,
Nekem csak néha oda köszöngetett.
Fájt érte a szívem, sőt még most is fáj,
Szeretném ha velem lenne, szívem csak reá vár.
De tudom várhat, tán örök időn át,
Hisz ő réges régen egy másiké már.
Előttem ölelik, szeretik egymást,
Nem is tudván, hogy ez nekem mennyire fáj.
Azt hiszi, nekem ő nem jelent semmit,
Azt hiszi, számomra csak barát, más egyéb semmi.
Mégis magához ölel, úgy mint egy barátot,
De én úgy érzem, hogy az érzéseimen táncol.
Rosszul esik, hogy nekem ezt kell látnom,
Hisz a következő kép, hogy egy lánnyal látom.
Látom őket, és nincs kedvem élni,
Látom és tudom, már semmi sem a régi."

Miért szeretünk vki olyat

aki nem viszonozza az érzést, amit érzünk

azt az értést, amivel minden nap együtt élünk

ami szomorúvá és elhagyatottá tesz bennünket

ez az érzés a szerelem.

Vmi olyan emberfeletti érzés

amely gyönyörűvé és

átkozottul szörnyűvé teheti a mindennapjainkat.

A szerelem pillanatok alatt rombol

Észre sem veszzük és már teljesen tönkre tett

Ami addig a boldogságot jelentette.

De biztos, hogy az, amit éreztünk a boldogság volt?

A boldogság jeleit láttuk valóban?

Ha igen akkor miért távozott oly hamar?

Hiszen az ajtót is becsuktam, hogy tovább érezzem

A szerelem boldog ízét

És mégis itt maradtam egyedül,

Magányosan a sötét éjszakában.

Mindenszentek

Hajnal hasadtában búskomor a táj,
a kicsiny város feketébe öltözött már!
Mindenki megy a temetőbe virágot vinni,
minden család oda megy ki sírni!
Búsan, lehajtva fejüket, mondják az imát,
hátha a másvilágon meghallják!
Mennek, mennek egyre többen,
mindenki sír egyedül a csöndben!

"Miért büntet így az élet?
Miért kell, hogy nélküle éljek?
Miért kell minden egyes éjszakát,
Nélküle szenvedve vészelnem át?
Miért kell minden egyes délutánt,
Utána sírva élnem át?
Miért kell minden egyes reggelen,
Reá gondolnom szüntelen?
Inkább jöjjön el maga a halál,
S tán holtomban elfeledem örökre már.
Tán elfeledem holtomban örökre már,
Milyen volt kezét karolnom át.
Tán elfeledem holtomban örökre már,
Milyen volt vele bármíly szép órám.
Tán elfelednék holtomban mindent mi volt,
Csakhogy még élek, s nem vagyok holt

  Elhagytál
Este méd csókoltál,
reggel meg elhagytál.
Azt mondtad,hogy szeretsz,
Soha el nem engedsz.
Most mágis elmentél,
búcsút sr intettél.
Ki használtál engem,
Csak hazutál nekem

Miattad
Miattad sírtam,
hosszú éjszakákon át,
mert,Te elhagytál.
De én még vártam,
hogy, vissza jössz még hozzám,
de nem jöttél!
Bíztam benned,
de Te becsaptál engem,
de kiheverem.

szeretlek

Hikor elöször
találkoztunk egymással,
beléd Szeretem.
De ez az érzés
téged is megérintett,
azóta is tart.

Szeretlek Kedvesem!

Nagyon Szeretlek Kedvesem,

olyan jó hogy te vagy nekem.

Ha te nem szeretnél engem,

nem tudom mi lenne velem.

Ami szerelmünk végtelen,

mert nem válunk el sohasem.

Tudom mindig fogsz szeretni,

és soha nem fogsz elhagyni.

Szeretem a szemed színét,

épp úgy,mint a csókod ízét.

Te vagy nekem a mindenem,

az én egyetlen szerelmem.

Te vagy a holdfény az égen,

amely világit az éjben.

Ha te nem lennél énnekem,

Sivar lenne az életem.

suttog a szél, szívem sajog,
szeretlek Téged, ennyi a bajom,
Rád nézek de már átok,
csókjaidra hiába várok..
átölelsz,
én is átölellek,
süket fülekbe suttogok,
átok már szerelmes szavakat hallanom..
fáj, mert ennek nem így kellett lennie,
fekete könnyeimet elkell temetnie..
a bú a fájdalom a szerelem,
mit már oly' régóta keresem...

Te vagy a fény,
Te vagy a lét,
Te vagy az élet
Te vagy a létem,
Te vagy az összes lélegzetem,
Te vagy az egész életem...

Mikor este az ágyba bújok,
Eszembe jutnak a forró csókok,
S akkor, mikor először megöleltél,
Mikor először melegségbe vittél...
Akkor, mikor kimondtad ,,szeretlek!!"
Mikor bevallottad, hogy: Téged kerestelek!!!
Ezek az emlékek fájnak, s égnek,
Könnyeim arcomon peregnek..

Álmomban már láttalak
Régóta szívembe zártalak
Istenem, nekem Ő kell,
Szeretem
Zavart életemben Ő lesz a kedvesem

Minden nap megszünik vmi,
amiért az ember szomorkodik!
De minden nap születik vmi,
amiért érdemes élni és küzdeni!

Ha egy szív érted dobban, szeresd magadnál jobban...Mert jöhet más idö, fájhat szíved érte, szeretheted, imádhatod, nem lesz tiéd mégsem!

Üres az ágy, s nem jön az álom, nem szól a zene, hiába várom. Üvölt a csend és hallgat az élet, rámtör az érzés HIÁNYZOL ÉDES!

A földön rajtad kívül még sok ember él, a sok ember közül még te vagy kit szívem kér. Nem mondom h szeress, h gondolj néha rám, ha szíved ben diktálja, ugyis hiába mondanám

 egyetlen szerelmem miért csinálod ezt velem miért kinzol örökké mond mit csináljak hogy szeressél

elhagyott a barátom s nincs kihez fordulnom nincs ki igazán szeretne ki mindig  mellettem lenne

 meg akarok halni többé nem létezni hogy nyugottan lehessen élni s mindigis szeretni

Mindhalálig mellettem...

Ugyan úgy, minden új napon ,
futok végig a városon
s e monoton világ már
egyre többet kér .

Ha semmi nincs már a zsebemben,
de TE látszol a szememben
mégis szép a reggel ,
VELED , bár hol ér .

S ha nem látnám többé , hogy felkel a nap
s olvad a jég,
de tudnám , hogy vársz rám a felhők alatt ,
ez nekem elég .

Hát bár hol , és bár hogy ,
ébredj vagy álmodj ,
mindhalálig mellettem
s nem hiába léteztem .
A földön s az égben,
ködben s a fényben ,
mindhalálig érezzem ,
semmi nincs mit veszetettem.

Ha minden tervem a porba hull ,
csak egy gondolat éli túl ,
hogy milyen lesz az érzés ,
mikor ÁTFOGSZ majd....

Amit hordozok magamban ,
ami nincs benne szavakban .
De valahányszor látlak ,
tudom SIRIG TART !

S ha nem látnám többé , hogy felkel a nap
s olvad a jég,
de tudnám , hogy vársz rám a felhők alatt
ez nekem elég .

Hát bár hol , és bár hogy ,
ébredj vagy álmodj
mindhalálig mellettem
s nem hiába léteztem .
A földön s az égben,
ködben s a fényben ,
mindhalálig érezzem ,

semmi nincs mit vesztettem

A szerelem számomra elérhetetlen,
Eddig két fiút szerettem, de összetörték szívem.
A szerelmet soha nem felejtem el,
Egy szép tavaszi napon kezdődött minden el.
Nem vettem észre és hirtelen beleszerettem,
Minden nap láttam, állandóan szenvedtem.
Szerelmes voltam, mint még soha,
De számára csak egy játék voltam.
Mégsem tudtam Őt elfelejteni,
Reménykedtem, örökké tudtam volna Rá várni.
Egy napon viszont olyan fájdalmat okozott,
Amit szívem elfelejteni nem tudott.
Egy másik lányt választott helyettem,
Ezért tovább már nem reménykedhettem.
Szenvedtem, egész álló nap csak sírtam,
De el kellett végre felejtenem, már tudtam.
Rájöttem, hogy soha nem is szeretett,
Szerelem helyett már gyűlöletet éreztem.
Ez idő alatt egy másik fiú szeretett,
De nem törődtem Vele, mert csak ŐT szerettem.
Az első szerelem lassan elmúlt,
És megszerettem a másik fiút.
Azt hittem soha többé nem fogom érezni ezt,
De mégis újra szerelembe estem.
De mire megtudta, már elfelejtett engem,
Egy másik lányba lett szerelmes.
Mikor ezt megtudtam, a szívem megszakadt,
Soha nem gondoltam, hogy ekkora fájdalmat okozhat.
Már késő, el kell Őt is felejtenem,
De ez nem könnyű, mert szeretem.
Nincs több remény, Ő már mást szeret,
Teljesen összetörte a szívemet.
Csak pár heten múlt az egész dolog,
Ha erre előbb rájövök, lehettem volna boldog.
Azt hittem az élet egy álom és van hercegem,
Aki majd egy szép napon eljön értem.
De az egész élet csak szenvedés,
Nincs hercegem, Ő nem szerelmes belém.
Soha többé nem akarok szerelmes lenni,
Állandóan ezt a fájdalmat érezni.
Rájöttem, hogy a szerelem nem létezik,
Soha többé nem engedek közel magamhoz SENKIT!!!!!

Egy fiú és egy lány

Csak pár nap ismerkednek csupán,

De már az elsô szerelemes szó,

Mindkettejük számára szívdobogtató.

Szeretik egymást ez kétségtelen,

De a kételkedés mégis ott van mindkettejükben

A lány kíváncsi

Vajon párja örökre huséges fog maradni?

Nem fogja-e keresni más lány szerelmét?

Hisz élôben nem láthatta még kedvesét.

A lány nem tudta hogyan döntsön,

Szomorú legyen vagy örüljön?!

“Csak Téged szeretlek”- mondta a fiú,

S végre!volt már kiút.

A lány kinyitotta szívét,

Így megismerte élete értelmét,

De hiába volt álmodozás,

Csak nem sikerült a találkozás.

Megvolt a boldogság ,

De volt még más is …két ország.

Hisz külön országba éltek a szerelmesek

S azon törték magukat , hogy lehetôséget keressenek.

Egy talalkozás , de jó is lenne,

Egy randi , melyre mindkettôjük elmenne.

De íme az elsô csalódás ,

Melyen aztán volt csodálkozás:

A lány nem tudott válaszolni a fiúnak ,

S a fiú sem a lánynak

Mindketten elutaztak,

S az utazás helyén egy másik párra akadtak.

De nem jártak szerencsével

Így aztán mindkét levél tele lett bocsánatkéréssel.

Tovább dúlt a szerelem,

S a lány azt mondta”Mostmár csak Ot szeretem!”.

Közben a lány egy barátnôjének is elmondta a dolgot ,

Ki az eseten elgondolkozott.

Félt a lány, hogy szomorú választ fog kapni,

De semmi oka nem volt aggódni.

Nem is kapott ,

Hisz a válasz ez volt:

“Titeket meg az Égiek is egymásnak teremtettek,

Hisz még a hülyeségeiteket is egyszerre követitek el!”

Örült a lány s nem félt többé szeretni,

Hitte , hogy többé nem fog szenvedni.

Tárva-nyitva hagyta szívét,

Hisz jobban szerette a fiút mint saját életét.

De ismét jött a szenvedés,

A lányban újra felülkerekedett a kételekedés,

Eszébe jutott a régi félrelépés,

Így felmerült benne egy csomó kérdés,

Talált egy bizonyítékot,

Mely bizonyította, hogy a fiú hazudott,

A lány nem bírta többé,

S elôtörtek a könnyek , a szenvedésé

A szenvedés , s a fiú iránt érzett szerelem könnyei voltak ezek,

A fiú iránt kit soha meg nem érinthetett.

Sírt , a szobát majd elárasztotta könnyeivel,

De szíve legméllyén tudta , hogy visszafogadná a fiút bocsánatkérésével

Tudta , de mégse akarta,

Hisz legyôzte akarata.

Valászt írt a fiúnak,

Hogy egymásra többé ne gondoljanak.

Levele végében ezt irta:”Ég veled!”

De közbe ezt gondolta:”Örökké szeretni foglak Téged!”

Maga sem tudta már mit akar,

Tudta , hogy külseje sebzô szívet takar,

A fiút még mindig szerette

De nem tudta , hogy legyen boldog mellette,

Nem tudott már semmit sem,

Kedvese válaszát várta surgôsen.

Végre az is megérkezett ,

A lány szíve örömtôl repdesett.

Tudta bár szakítani akart a fiúval,

Mégis elfogadta volna párja levelét bocsánatkérô válasszal,

Egy olyan válasszal melyben párja újra magáévá szeretné tudni,

A választ megkapva a lány majdnem elkezdett sírni.

De nem tehette mert közösségben volt.

S elmesélni egész életét semmi kedve sem volt.

Gondolatban a fiúhoz repült,

És megölelte, megcsókolta mindenütt.

Úgy szeretett volna ott lenni mellette

S mindenért bocsánatot kérni tôle.

Bocsánatot mert buta volt és nem bízott,

De azért egy picit bántotta a levél amit kapott

Hisz a fiú mindent konkrétan megmondott

Dehát akkor ô is szomorkodott.

Nem írhatott olyan kellemes levelet,

Melybôl újra rózsa teremhetett.

De mégis! a lány csak erre várt,

S rögtön írta válaszát,

A választ melyben a fiú bocsánatát kérte

Mert úgy szereti, hogy majd megbolondul érte,

Kedvese elfogadta bocsánatát ,

S a lány újrakezdte az álmodozást.

“Vajon helyes ez így?”- jutott eszébe sokszor

“Persze , hisz szeretem!” – válaszolt rá számtalanszor.

Azóta mégjobban szereti kedvesét,

És el nem engedné soha senkiért!

Még ha most nem is láthatja,

Kicsit szomorkodik ,mert nem tudja mennyit kell várnia.

De nem bánja ,

Ha kell kivárja!

Mert eldöntötte többé nem hibázik,

Jöhetnek akármilyen szuper pasik!

Neki csak az ô szôke hercege a legszuperebb,

A legaranyosabb , s a legkedvesebb.

Kiért bármennyit érdemes várni,

Mert tudja, hogy a végén élete legszebb csókját fogja kapni!!!

Zsófi...:D